Amit adhatok

Mikor mellettem helyet foglalsz,
Megteremtek egy teret,
amelyben elengedheted magad.
Lassan lenyugszol és a biztonság eláraszt.
Kiszakadhatnak belőled a gondok, fájdalmak.
Velem megteheted a három lépést,
mely problémáidtól eltávolít,
s visszanézve felismerésekhez irányít.

Ha hagyod,
Kiemellek az érzelmek vizéből,
hogy nagyot lélegezz
a belőlem jövő együttérzésből.
Hiszek a személyes találkozás varázsában.

Csokis puding

Nem akar enni, álmából keltem.
Összezárt száját kanállal érintem.
Nehezen nyitja, lassan kóstol egyet.
Arca megélénkül s mohón enni kezd.
Ugye finom? Halk sóhajjal felel,
semmibe meredő tekintetét
élénk s bölcs pillantás váltja fel.
Az öntudatlanság szürke maszkját
csodaszép mosoly világítja át.
Egy pillanatra felragyog a lelke,
majd elszáll. Várja őt egy belső világ.

Kétségbeesés

Meg fog halni. Én tudom.
De vajon ő tudja-e?
Megkérdeni nem merem.
A ki nem mondott szavak súlya
Mázsaként ül szívemen.
Enyhíteném kínjait,
Ápolnám őt szívesen.
De hogy tegyem, ha közben látom
Szenvedést okoz neki
Gyakorlatlan két kezem?
Nem tudom, mit adjak neki,
S hogy emeljem meg.
Nem tudom hogy tegyek jót:
Ha engedek?
Vagy érte küzdök – ellene?
Éjszakánként hallgatom
Lélegzete vételét
Olyan fura, egyenetlen
Most meg kellene ijednem?
Nappal kimerülten
A halálra gondolok.
S rám zúdul a bűntudat
Szörnyeteg vagyok s gonosz!
Mondd, mit tegyek
Hogy jó legyek?
Hogy ne a kínzó bűntudattal
Éljem tovább
Hátralévő létemet?
Mondd, mi történik Vele?
Értem én, hogy haldoklik,
De vajon az mit jelent?
Hogyan lesz a nagybetegből
Holt s eltávozott szellem?

Tele vagyok kérdésekkel.
Választ várok gyötrődve.
És ami a legfontosabb:
MOST még itt van, velem.
Még mit tehetnék érte??

Artemisz

Tágranyílt őzike szem, erő s érzékeny tekintet.
Csontsovány valaha izmos, hajlékony fiatal test.
Kifelé sikeres hasítás, több picinyke gyermek,
szerető férj és család. Feladott művészetek.
Imádott gyermekek ruhái naponta átpakolva,
Minden este alapos fürdés s esti mese, hosszan.
Feladat orientált tűpontos megfelelése
az önfegyelem győzelme a lélek szabadsága felett.
Belül hatalmas bátorság, tiszta felismerések,
önvád és bűntudat, átzokogott estek.

Most már tudja, az anyaságába hal bele.
Most már tudja, másképp kellett volna megélnie.
Most már tudja, cselekvő izmait lelke uralja.
Most már tudja, teste fölött nincs többé hatalma.

Bátorsága, méltósága segítséget most sem enged.
Pedig ha a lélek fáj, a test is jobban szenved.
Drága Artemisz, lelked nagyon is tudja, értsd meg:
Csak a tapasztalás van, és nincs elrontott élet!

Mélázás

Mikor kiürítem magam, hallom a lelkem hangját.
Picinyke hang, csak sejtelem, de megadja tetteim útját.
Időnként döbben az értelem: Ezt most miért csinálod?
Már megint minek adsz teret? Mért ezt az utat választod??
Nem kell azt nekem tudnom.. utólag úgyis kiderül.
Ilyen az, mikor a lélek a személyiségre vetül.

Álom

Felkelek s látom ruhában feküdtem
Te kis mosollyal hajtod fel a paplant
Arcod komoly, szavaidat keresed
Mentegetőzve összehúzom magam.

Megyek, menekülök, futok előled
Meg sem hallgatom, mit mondhatsz
Magamban már úgyis elkönyveltem
Csak az lehet, hogy lemondasz rólam.

Kapkodva nyitok be egy másik lakásba
Anna már ott ül, Vártalak! kiáltja
Megjön a családja, fontos a téma
Nem, nem hallgatom, sietnem kell vissza!

Mennék hozzád, kilépek az útra
Régi barát jön s karom megragadja
Csatlakoznék hozzád, mondja s taglalja
Nem, nem hallgatom, sietnem kell vissza!

Eltűnt az út, zsákutca áll előttem
Utcabálban vigadnak a környéken
Gyere táncolj velünk, húznak felajzva
Nem, nem tehetem, sietnem kell vissza!

Kapcsolódnék másokkal, de a hozzád
húzó szál fojtó burokként körülzár.
Bolyongásom nyugtalan erős nyomás
Nem tehetek mást: sietek vissza hozzád.